Sramli Csárda

Soroksáron, ezen a nyugalmáról és családias hangulatáról ismert kertvárosban, Budapest déli részén, a Grassalkovich út 241. szám alatt működik a Sramli Csárda, ami réges-régen lovas fogadóként indult. A parasztok a környező falvakból hozták fel a megtermelt árut a pesti piacra, és itt, a város szélén szálltak meg. A lovakat bekötötték az udvaron lévő pajtába, ők és utasaik pedig hajnalig pihentek, esetleg ittak egy pohár bort, ettek egy kis házikolbászt. Korán indultak tovább. Később ennek a régészeti leleteit az 1990-es években bekövetkező tereprendezés során megtalálták – rozsdás patkó és az istálló kezdetleges alapjainak formájában. Egy letisztított, félig elrozsdásodott patkót a Csárda akkori vezetője – Julika néni – megtartott emlékül. Az 1930-as évekből már vannak olyan fényképek, melyeken a később lebombázott illetve végül lebontott épületek még állnak. Az egyiken szüreti mulatság látható. A régi időket idéző fényképek, grafikák most a két terem falát díszítik – őrzik a jelent – így a betérő vendég nem csak a sváb ételekből, hanem Soroksár múltjából is kap egy kis ízelítőt.

A Csárdát a mende-monda szerint sok neves író és kötő felkereste akkoriban, bár erre bizonyíték a szájhagyományon kívül nem akad. A felkelések, forradalmak idején az ellenállók kedvelt bázisa volt. Ennek következményeként a falak helyenként U alakban pótolva vannak, ami annyit jelent, hogy valószínűleg több bombatalálat érte az épületet. A megpörkölődött koszorúfák, gerendák, szarufák tűz pusztításáról árulkodnak. A fogadó sem kerülhette el az államosítást. Később szövetkezeti tulajdonba került. A történet innen kezdődik...

A Délpesti Áfész üzemeltette a vendéglőt, amikor Julika néni 1968-ban üzletvezetőként átvette a Csárda irányítását. Julika néni a kezdetektől fogva az italfogyasztás visszaszorítását szorgalmazta, és azon volt, hogy az étkeztetés legyen a főprofil. Abban az időben este pezsgőbontással ünnepelték, ha ezer forintos ételforgalmat bonyolítottak le. A Csárda forgalmának mára már a többségét az ételfogyasztás teszi ki.

Teltek-múltak az évek. Julika néni fia, László és menye, Ilona is a Csárdában kezdett el dolgozni. Még szövetkezeti tulajdonban volt, amikor 1990-ben jelentős felújításon esett át. Ekkor az üzlet elveszítette igazi csárda jellegét, a kockás abrosz és a padok a múlté lettek, azonban nevében és külső kinézetében illetve belső elrendezésében továbbra is megmaradt csárdának.
Személyzete – mely nem csak családtagokból áll – régóta dolgozik falai közt. Mindeközben, a színfalak mögött ugyan, de teljessé vált a Csárda családi jellege, Julika néni fia és menye mellé az unoka, Zoltán is a vállalkozás részévé vált, jelentős feladatot vállal a háttérmunkában. Mára a Csárda irányításának összes feladatát ők látják el. Ilona foglalkozik a humán erőforrással és a vendégekkel, László a beszerzéssel és a logisztikával, Zoltán a stratégiával és a pénzügyekkel.

A vezetés célja, hogy a Csárda vendégei az étkezésben és az ízek világának megismerésében örömet leljenek, a sváb és reform ételek különleges kulináris élvezetet nyújtsanak minden egyes étkezésnél. A vendéglátásban megjelenő új trendekkel igyekeznek lépést tartani, mindemellett meg szeretnék tartani az üzlet jellegét – őrizni a sváb porták tradícióit, a régió ízeit. Jellemző ételspecialitásai a sváb csirkeleves kaláccsal, sváb pecsenye, sváb libamáj és a desszertek közül a túrós smarni szilvaöntettel. A klasszikus ételek sorából is mindig megtalálunk valami ínyencséget az étlapon, a heti menü minden héten valami újdonságot csempész be a Csárda ételkínálatába. Az ételek hazai alapanyagokból, kézműves módon, vas serpenyőben, kemencében, hagyományos eljárással készülnek.

Nem utolsó szempont, megteremteni a munkatársak tisztes megélhetéséhez szükséges feltételeket sem és mai világunkban fontos, hogy lépést tudjanak tartani a fejlődéssel, az emberek igényeivel. Terveik között szerepel, hogy felélesztik a régi fogadó hagyományait, így például a születi mulatságot, borkóstolót, bálozás, szilveszteri műsort és modern programokkal bővítik a kínálatot: stand up comedy illetve gálavacsora. Az üzlet műszaki fejlesztésének iránya az energiatakarékosság és a környezetvédelem keretein belül körvonalazódik. A hagyomány, bárki bármit mond, szépen megfér a modern technológiával. Az üzlet reklámozására a továbbiakban sem kívánnak vagyonokat költeni – ahogy Julika néni mondaná: „Azt a pénzt inkább a vendégekre költjük!”

Vissza a főoldalra!